Budajenő

Weboldal

Mai településünk ősének, Jenőnek a neve 1225-ben fordult elő először írásos forrásban. Az utalás arról szól, hogy II. Endre király a szolga győri várjobbágyok Jenőn (in villa Jeneu) levő két telkét a budai szigeten levő Szent Mihály egyháznak adományozza. Hogy a település az 1225-ös évnél valamivel régebbi alapítású, arra a régészeti leletek mellett a Kálváriahegyen álló régi templom falazatáról, ennek bizánci stílusjegyeiről, illetve a gótikus stílus teljes hiányából lehet következtetni.

Régi település a dombtetőn
A régi település nem a mainak a helyén, hanem a kápolnahegyi kis templom környékén és a közelében levő völgyben lehetett. Lakói valószínűleg az apátság béresei voltak. Életük, sorsuk teljesen a telki apátsághoz kötődött.



Sok patrónusa volt Jenőnek

1253. máj. 27-én kelt okmány szerint IV. Béla király a lopás vétségében elhunyt Bálint fiának, Györgynek Új-Jenői birtokát, - az Apor nembeli Aba keresetét elutasítva, a budai szigeten levő Szt. Mihály premontrei monostornak adja. A határjárás szerint ugyanott vannak birtokrészei az esztergomi, az óbudai káptalannak, a szigeti apácáknak és a telki apátságnak is.

1277-től, amikor az apátságot és a birtokot IV. László a nyúl-szigeti apácáknak adományozta, egy ideig a Boldog Margit zárda, 1455-től Garai László, 1465-től pedig Guti Országh Mihály nádor patronátusa alatt éltek.

1399-ben Pest -Pilis -megyében Pelseuch ( Katonánál Pelsőczi ) Bubek Ditrich nádor elnöksége által megtartott megyegyűlésen, - a premontreiek részéről előterjesztett, - II. Endrének 1225-ben, - IV. Béla királynak 1253-ban, majd IV. László királynak 1272-ben a rendnek adott okmányt figyelembe véve 3 jobbágytelket, valamint az OOSS (Omnium Sanctorum - Mindenszentek ) templomot Jenő községben nemes Jenői Tuka Lőrinc ellenében törvényileg a premontreieknek ítélte. Jenő azonosságát Endre király okmánya és a villa Ungney - ( Új Jenő ) IV. Béla király okmánya említi, valamint annak fennmaradása.



Török idők

Buda eleste, 1541 után ez a térség is török kézre került. Lakossága részben elmenekült, részben kihalt, úgyhogy az egész környék teljesen elnéptelenedett. A telki apátság monostora is elpusztult, pár évtized elmúltával már a helyét sem tudta megmutatni senki. Jenőt Puszta-Jenő néven jegyzik.

Puszta-Jenőt időközben, más dokumentum tanúsága szerint, Etyeki Józsa vette meg (1593-ban), majd Boronkay István érsekújvári katona tulajdonába kerül a birtok (1663-ban) királyi adományként. 1667-ben aztán Széchenyi György győri püspök vette meg. Az esztergomi érsekmegyei helynévtár szerint 1686 körül már római katolikus egyháza van a falunak



Népességi adatok

A Török kiűzése után, Telki és Budajenő majdnem teljesen lakatlan terület volt. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. 1698-tól Telki - Jenő - Páty és Kozárom puszta báró Kurtz Ignácé volt, aki 2900 Ft-ért vette meg. A skót bencések miután megszerezték a Telki apátságot, nem Telkit, hanem Budajenőt fejlesztették, illetve népesítették be 1703-tól kezdődően.



A skót bencések

Az igazi élet azonban, a szervezett újratelepítéssel vette kezdetét, 1703-ban, amikor a telki apátságot a bencések skót szervezete vette birtokába.

A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. Ennek ütemét valamelyest lelassította az erre a megyére is kiterjedő Rákóczi -féle szabadságharc, a XVIII. század első évtizedének a végére azonban kialakulhatott a mai település egykori magva. Ezúttal nem a Kápolnahegyen, hanem lent a patakvölgyben, a mai Fő utca mentén.

A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. 1724-ben Jenő, azaz németesen Jenne lélekszáma már 374.



Úrbér

1836-as úrbértörvény a kilenceden kívül minden egyéb kötelezettséget eltörölt. Előírta viszont, hogy az egész telkes jobbágy heti egy napos igás vagy két napos gyalog munkát köteles teljesíteni a földesúr javára. A házas zsellér évenként 18, a házatlan zsellér pedig 12 napi gyalog munkával tartozott. A környező erdőkre való tekintettel a jenei jobbágyoknak és zselléreknek évente három napot erdei munkával vagy vadászati szolgálattal is tartoztak.



A forradalom

Budajenőnek 1842-ben 629 lakosa volt. A birtokviszony összeírása alapján ekkor 28 gazdatelek, 3 községi birtoktestet és 54 zsellértelket írtak össze.

Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban Jenő 84 nemzetőrt állított ki, ebből 22 lovast.



Az 1859. évi tagosítás

A tagosítást az 1859. május 29-i úrbéri egyezség alapján végezték el. A faluban ekkor, az összeírás szerint 28 egész telkes gazda élt és 54 zsellér



Földművelés, állattenyésztés

A birtokukban levő legelőket a telkes gazdák nagyobbrészt, a zsellérek teljes egészében megművelték és részint búzát, kukoricát és krumplit, részint - a már meglevő szőlőterületet kibővítve - szőlőt termesztettek rajtuk. A földművelés is, az állattenyésztés is szépen föllendült a múlt század második felében. Az utóbbiból a lótenyésztést emeli ki a monográfia, megemlítve, hogy a község ménlova a Zichy -féle lángi ménesből való és 1400 forintot ér. A szarvasmarha és sertéstenyésztés nem jelentős, de a meglevő fajták kitűnőek. Maga a község a ménlovon kívül két svájci fajbikát és két kant tart. Juhtenyésztéssel csak az urasági gazdaságokon foglalkoznak, de ott nagy terjedelemben. A falu fő jövedelemforrásainak egyikeként a csikó és borjú nevelésében és eladásában nevezi meg a monográfia.



Szőlészet

Pest megye mindig is híres volt szőleiről. A pilisi és váci járások hegyes-dombos vidékein a községek fő jövedelmi forrása éppen a szőlőtermesztés volt.

A jenői terülten lévő szőlő- sök egyik, (kisebbik) része az uradalom birtokához tartozott, a másik magán- gazdák kezén volt, a harmadik (legnagyobb) része pedig úgynevezett papi szőlő volt.



Népszámlálási adatok a századvégről

Az 1881. évi népszámlálás beszédes adatokat őriz a Budajenőről. Kiderül, hogy a falu lendületes fejlődésben van, s mind a házak számát 117, mind a lélekszámot (835) tekintve alaposan megelőzi a szomszédos Telkit (37 illetve 213). A lakosság nemzetiségi összetételének aránya 10:1 a németek javára. Vallásilag úgyszólván teljes az egyöntetűség, Telki színkatolikus, s kevés híján Budajenő is az. Figyelemre érdemes adat, hogy Budajenő lakosságának 63,5 %-a írástudó!



Telki apátságot felváltja a közalapítvány

Az 1882. jan. 1.-én kelt királyi rendelet alapján a telki apátság működését szüneteltetik, birtokát Közalapítványi kezelésbe adják. A két község lelkipásztori munkáját a budajenői plébános látja el, kit a környező községektől eltérően nem a székesfehérvári püspök, hanem az esztergomi érsek nevez ki, főhatósága tehát az esztergomi érsekség.



Hivatal és hivatalos ügyek az 1900 -as évek elején

A Községháza a század elején a Fő utca 24. sz. alatt volt (később könyvtár működött a helyén). Itt intézték a falu ügyes-bajos dolgait. A hivatal főbb tisztségviselői a közjegyző, a bíró, az adóügyi előadó és a kisbíró voltak.



Csecsemővédelem - takarékossági okokból - egyelőre elhalasztva

Jogos büszkeséggel szoktuk mondogatni, hogy már a múlt század nyolcvanas éveiben okleveles szülésznő működött a faluban, s talán ide vezethető vissza az a tény is, hogy napjaink egészségügyi ellátásában is elismert erősségünk a csecsemővédelem. Nos, valljuk be, a fejlődés nem volt egyenletes ívű. 1920. július 31.-én elutasították a csecsemővédelem helyzetének javítására tett javaslatot.



Óvoda a Fő utcában

Ha a csecsemőgondozást nem is, a felcseperedett gyermekek óvodai ellátását sikerült megoldania a falu elöljáróságának. \\\"Az óvoda ideiglenesen a Közalap uradalom tulajdonát képező s Fő utcza 85. sz. alatti épületben lenne elhelyezendő, az óvónő ideiglenes lakásáról pedig az elöljáróság gondoskodnék, arra az időre amíg úgy az óvoda, mint az óvónő végleges elhelyezést nyerhetne.\\\"



Javaslat Budajenő és Telki egyesítésére

1938. február 14. \\\" A közjegyző javaslatainak elutasítása mellett Telki vezetősége egyhangú határozattal kimondja, hogy Budajenő községgel való egyesítést nem óhajtja és Telki község önállósága érdekében a jövőben is minden áldozatra kész.\\\"



Az I. Világháború

Az I. Világháborúban elesett hősi halottak száma: 32, Hadiözvegyeké: 15, hadiárváké: 20,

A hősi halottaknak emlékművet állítottak (Erre az emlékműre írták rá később a 2. Világháború Hősi halottainak nevét is).



Statisztikai adatok a húszas-harmincas évekből

A lakosság száma az 1920. népszámlálás szerint: 1014 lélek. A meggyőző többséget a németek alkotják, számuk 989. Magát magyarnak valló csak 25 fő él a faluban. Hét református vallású lakos kivételével mindenki katolikus (997). A házak száma: 170.

Tíz év alatt nem sokat változik a helyzet: az 1930-as adtok szerint 1050-re emelkedik a lakosság és 189-re a házak száma.



A Szent István Fiú Otthon

1939 novemberében Gödöllőről a Szt. István Fiúotthon növendékei költöztek a kastélyba, miután több bérlő nem akadt. A 78 - zömmel árva -, 14-19-éves növendéket különféle szakmára tanították itt tekintélyes mesteremberek. Volt köztük asztalos könyvkötő, cipész, kosárfonó, festő mázoló stb. A majorban földműveléssel és állattenyésztéssel is foglalkoztak, úgyhogy teljesen önellátóak voltak.

1944. március 19.-én német katonák szállták meg a községet. Ekkor a fiúotthon növendékeit kiköltöztették a kastélyból és a majorban lévő lakásokban, és istállókban helyezték el őket.

Az intézmény gyakorlatilag 1946. márciusában szűnt meg.



A második világháború szele

A második világháború vége felé a Budát ostromló Szovjet Hadsereg szabadította fel Budajenőt.

1944. december 25-e, karácsony. A hajnali órákban bevonultak a faluba a szovjetek rohamalakulatainak első csapatai. Néhány nap múlva a községet megszálló szovjet katonai csapatok parancsnoka magához rendelte a két község, Telki és Budajenő bíráját és közjegyzőjét, ellátta őket orosz nyelvű karszalaggal, hogy senki se akadályozza őket az ügyintézésben, mert bár ügyirat nem érkezett, de gyakorlati munka annál több akadt. ( 300-400 ember elszállásolása, élelmezése stb.).

1945. február 11.-én a budai várban állomásozó német hadvezetőség áttörési kísérletet rendelt el. Budajenő felé is nyomult egy egység, hogy eljusson a Tök község felett állomásozó német csapatokhoz. A szovjet légierő és tüzérség azonban teljesen megsemmisítette e csapategységet. Budajenő határában, ebben a csatában körülbelül 120 német és 12 Vlasszov katona vesztette életét. Tömegsírban temették el őket.



Budapest elfoglalása után a szovjet hadsereg kivonult Budajenőről.

A községi elöljáróság számba vette a megmaradt állat- és vetőmagkészletet. A német rekvirálás és a közel három hónapi szovjet megszállás következtében siralmas helyzetet mértek fel: a községben 34 db sebesült ló, 3-4 tehén és ugyanennyi üsző, 30 db malac és kb. 200 tyúk volt az összes állomány. Tök község felett lévő német tüzérség aknavetői több házban okoztak kisebb károkat, többek között a majorsági udvarban álló magtárban is, de ez sem volt jelentős.



Kitelepítés

1946. április elején megjelent Budajenőn is a kitelepítő bizottság. A község 187 német családjából 172-t telepítettek ki. Az otthonát elhagyni kényszerült lakosság 60-70 kg-os személyi poggyászt vihetett magával. Az 1945 őszén betelepült székely lakók vitték őket 16 ló- és tehénfogaton a biatorbágyi állomásra (mivel a községben már csak nekik voltak igás állataik), ahol bevagonírozták őket.



A székelyek betelepítése

A megüresedett sváb házakba és gazdaságokba erdélyi magyarokat telepítettek be. Ők ugyanolyan áldozatai voltak a véres háborúnak és a nagyhatalmi politikának, mint német sorstársaik, nekik is el kellett hagyniuk otthonaikat, s idegen égbolt alatt kellett új hazát keresniük.

A Budajenőre történő letelepítésük két szakaszban ment végbe: 1945 őszén és 46 tavaszán.

Budajenő és Telki községbe összesen 32 székely család költözött; 21 család Budajenőre, és 11 Telkibe. A Budajenőre került 21 család gazdasági felszereléssel, 85 tehénnel/üszővel, 12 db lóval, 30 db sertéssel, valamint nagyobb mennyiségű baromfival érkezett. Részükre a közalapítvány 400 kh. -nyi birtokából osztottak földet, és a háborús bűnösnek minősített sváb lakók házaiba költöztették őket.

1946. áprilisában, a második szakaszban újabb 8 család érkezett Budajenőre Börvelyből. Ezek is tetemes állatállománnyal és gazdasági felszereléssel érkeztek. Még ugyan ezen hó folyamán Romániából illegálisan jött át a határon 12 család, felszerelés és állatállomány nélkül. Ők később letelepülési engedélyt kaptak, és a kitelepített sváb lakók házaiba költözhettek.



Mezőgazdaság, 1945 után

1948-ig egyéni gazdálkodás folyt. Az év őszétől viszont megindult a szövetkezetesítés.

A mezőgazdaság fő termékei a búza, az árpa és a kukorica voltak, tenyésztett állatai pedig a szarvasmarha, a sertés, a juh, és a ló.



Napközis óvoda

1949 év végén 1950 év elején Szigeti Mária óvónő vezetésével megnyílt Budajenőn a napközis óvoda a volt 3 tantermes rom. kath. elemi népiskola helységében.



Ötvenes évek

1950. Első tanácstagi választások


A II. világháborút befejező években Budajenőnek és Telkinek egy orvosi státusza volt.

Az 1950 -es években a két községhez csatolták Perbál község egy részét, a herceghalmi kísérleti gazdaság perbáli egységét. Ennek következtében csökkent a rendelések száma, ami nagy visszatetszést keltett a lakosságban.



A budajenői barackos ültetése

Az Új Élet Tszcs 1962 őszén és 1963 tavaszán 30 kh. -as barackost ültetett ki Budajenő határában. A Telki Rákóczi TSZ. -szel való egyesítés után 56 kh. -ra növekedett a barackos.



A budajenői szőlő telepítése

A budajenői Kossuth TSZ már 1956-ban telepített 3 kh. -on szőlőt. 1964-ben a Rákóczi TSZ az erdő alatt 47 kh. -on, gépi művelésre alkalmas szőlőt ültetett. 1966-ban újabb 23 kh. -on telepítettek szőlőt (ezúttal kimondottan a bortermelés céljaira). 1975-ben a töki Tsz-szel egyesített Rákóczi Tsz újabb 50 kh. -on telepített szőlőt.



Budajenő Közös Községi Tanács

1966. szeptember 15.-vel a Budai Járás Tanács VB. megszüntette Telkiben a tanácsot és közigazgatásilag összevonta a budajenőivel, Budajenő Közös Községi Tanács néven.